Nyugodj Békében!

1947. október 13. – 2011. december 24.

„A világ bármely részén élsz, és bárki vagy, kívánom, légy ma este egy kicsit boldogabb”

Emlék maradok...


Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
Hiszen Napként az égen nektek ragyogok!
Ha szép idő van s kék az ég
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok-
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok,
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.....

Ma ünnepli a világ Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóját, a bicentenáriumon Magyarországon és külföldön is rengeteg helyszínen emlékeznek a zongoravirtuóz zeneszerzőre. A bicentenáriumon a világ 11 pontján csendül fel a világhírű zeneszerző Krisztus oratóriuma október 22-én este, a World Liszt Day alkalmából.

A World Liszt Day, azaz a Liszt világnap keretében ma este a világ számos koncerttermében hangzik fel a zeneszerző Krisztus oratóriuma, például Párizsban, Bayreuthban és Szöulban. De az Egyesült Államokban és Európa legtöbb országában is koncertekkel, illetve más programokkal idézik meg Liszt Ferenc alakját.

A Liszt világnap központi helyszíne Budapesten a Szent István-bazilika lesz, ahol a megemlékezések csúcspontjaként a Nemzeti Filharmonikusok és a Magyar Rádió Gyermekkórusának előadásában, Kocsis Zoltán vezényletével hangzik fel a Krisztus oratórium.

A darabot ma több más vidéki nagyvárosban, például Egerben, Győrött, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden is előadják, de Liszt számos más műve is felcsendül az évfordulón rendezett hangversenyeken országszerte.

A zeneszerző előtt koszorúzással is tisztelegnek Budapesten, a Magyar Állami Operaház előtt álló szobránál. A nagyközönség pedig a koncerttermeken kívül, például a Liszt Ferenc nevét viselő nemzetközi repülőtéren, több vonaton, színházban, szállodában és bevásárlóközpontban is találkozat a zeneszerző nevével, arcával és zenéjével.

Október 6-án újratemették az 1949-ben kivégzett Rajk Lászlót és társait, október 16-án önálló, független szervezet jött létre Szegeden, a MEFESZ, amelyhez országszerte csatlakoztak a felsőoktatási intézményekben tanuló diákok, október 22-én a Budapesti Műszaki Egyetem diákjai megszövegezték a híres 16 pontot, és a lengyelországi események kapcsán rokonszenvtüntetést szerveztek másnapra.

Az 1956-os év slágere a Bárhogy lesz, úgy lesz volt. Október 23-án azonban az egyetemi ifjúság és a hozzá csatlakozó tömeg azt mondta: ne legyen akárhogy! Elég volt a megalázottságból, a félelemből és kiszolgáltatottságból, az éjszakai elhurcolásokból és a rögtönítélő népbírósági perekből.

Október 23-a nemzeti ünnep. Egy ország ünnepe. 1956. október 23-a távoli és közeli is egyben. Érintve vagyunk. A nap cselekvő részesei közül sokan itt vannak még közöttünk. Apák, anyák, nagyapák, nagyanyák. Talán ebből is ered, hogy október 23-a ünneplését az előző években tétovaság, egyfajta zavar lengte körül. Mintha nem tudnánk, hogyan ünnepeljünk. Mintha nem mernénk bízni a másikban, gyanúsnak találnánk megrendültségét, mintha képtelenek lennénk a felszabadult, egységes ünneplésre a szabadság és egység ünnepén.

A nap krónikája - október 23.

Műegyetem, Bem tér, Parlament, Magyar Rádió

A kora reggeli órákban hazaérkezik Jugoszláviából a magyar párt- és kormányküldöttség (Gerő Ernő, Apró Antal, Hegedűs András, Kádár János). Ülésezni kezd az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) kibővített Politikai Bizottsága.

A Szabad Nép vezércikke (Új, tavaszi seregszemle) üdvözli a diákság követeléseit. A lap közli az Írószövetség felhívását: a szövetség egyetért a lengyelországi változásokkal, ugyanakkor nem tartja helyesnek a délutánra tervezett rokonszenvtüntetést.
Az egyetemeken gyűléseken készülnek a tüntetésre.

12 óra 53 perckor, adását megszakítva a Kossuth rádió ismerteti Piros László belügyminiszter közleményét: "A közrend zavartalan biztosítása érdekében a Belügyminisztérium nyilvános utcai gyűléseket, felvonulásokat a további intézkedésig nem engedélyez."

14 órakor, a HM-ben Bata István honvédelmi miniszter engedélyezi a katonák részvételét a tüntetésen. A Miniszter-tanács rendkívüli ülést tart. Hegedűs András az MDP PB értékelése alapján tájékoztatást ad a kialakult helyzetről.

14.23-kor a Rádió újabb közleményt ismertet: "Piros László belügymi-niszter a ki-hirdetett utcai gyülekezési tilalmat feloldja." Fél három körül megjelenik a műegyetemen a belügyminiszter-helyettes, Fekete Mihály, hogy ismertesse a diáksággal a tiltást feloldó határozatot.

A felvonulás jelszavai
Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!
Munkás-paraszt gyerekek, együtt megyünk veletek!
Új vezetést akarunk, Nagy Imrében bizalmunk!
Nem állunk meg félúton, sztálinizmus pusztuljon!
Szovjet sereg menjen haza, Sztálin-szobrot vigye haza!
Függetlenség, szabadság!
Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!
Ruszkik haza!
Vesszen az örkény, éljen a törvény!

Az egyetemi hallgatók egy része a Petőfi-szoborhoz vonul, a műegyetemisták többsége pedig egyenesen a Bem-szoborhoz indul. A Petőfi-szobornál Sinkovits Imre, a Nemzeti Színház színésze tízezres tömeg előtt elszavalja a Nemzeti dalt. Egy diák felolvassa a 16 pontot.

A tömeg, amely egyre hatalmasabbra duzzad - a diákokhoz a délelőtti műszakból érkező munkások csatlakoznak -, a Margit hídon át a Bem-szoborhoz vonul. A lengyelbarát, illetve Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak mellett már a szovjet csapatok kivonulását követelő jelszavak is elhangzanak.

A tüntetők a Bem-szobornál egyesülnek. Egyesek kivágják a sarló-kalapácsos címert a zászlókból. Veres Péter felolvassa az írók kiáltványát, Bessenyei Ferenc elszavalja a Szózatot, majd a Budapesten tartózkodó lengyel író, Zbigniew Herbert üdvözli a tüntetőket. A rossz hangerősítés miatt a beszédekből szinte semmit nem hallani. A tömeg a Kossuth tér felé veszi az irányt, azt követelve, hogy Nagy Imre beszéljen a Parlamentnél. Az ÁVH Jászai Mari téri épülete előtt már a "Vesszen az ÁVO!" jelszó is felhangzik.

Mindeközben géppisztolyokkal, könnyfakasztó gránátokkal fel-szerelve harminc ÁVH-s érkezik a Magyar Rádió őrségének megerősítésére. 16.40-kor a Rádióhoz rendelik az első, majd 17 óra után a második ÁVH-s századot.

A tüntetők első csoportjai 17 óra körül érnek a Kossuth térre. Egy óra múltán már az egész teret betölti a kétszázezresre becsült tömeg. 18 óra körül a tüntetők néhány kisebb csoportja a Dózsa György úti Sztálin-szoborhoz indul, hogy ledöntsék a zsarnokság jelképét. 18.30-kor lekapcsolják a Kossuth tér világítását, de a tömeg nem tágít. Az aznapi Szabad Nép meggyújtott példányainak fényében továbbra is Nagy Imrét követelik. A parlamenti őrség végül visszakapcsolja a tér világítását.

17 óra tájban a Rádió épületénél is tüntetők jelennek meg. Követelik, hogy a rádióban olvassák be a diákság 16 pontját, a Rádió vezetősége azonban ezt megtagadja. A mind nagyobb számú tüntetők megpróbálnak behatolni az épületbe. Tíz személynek sikerül bemásznia egy ablakon - őket őrizetbe veszi az ÁVH-s őrség.

19 órakor ötven rendőrt és egy tűzoltóautót vezényelnek a Rádióhoz. Az egyik riadókocsi később használhatatlanná válik, a másikkal súlyos sebesülteket szállítanak a Vas utcai kórházba. A harc kitörése után visszarendelik a rendőröket a laktanyába.

Valamivel 20 óra előtt Gerő Ernő telefonon beszél Hruscsovval. Közli, hogy nem utazhat Moszkvába az SZKB KB Elnökségének ülésére, mert Budapesten válságosra fordult a helyzet. 20 órakor közvetített rádióbeszédében ugyanakkor határozottnak mutatkozik: "nacionalista jellegűnek" nevezi a tüntetést, sovinisztákról, antiszemitákról és reakciósokról beszél, s elzárkózik minden engedménytől. Mindez olaj a tűzre.

Gerő Ernő Andropovtól, a budapesti szovjet nagykövettől kér segítséget a rendteremtéshez. Andropov felszólítja Pjotr Lascsenko altábornagyot, a székesfehérvári szovjet különleges hadtest parancsnokát, hogy csapataival vonuljon be Budapestre. Lascsenko megtagadja a kérést, arra hivatkozva, hogy csak Moszkva utasítására intézkedhet. Andropov felhívja Hruscsovot, aki telefonon közli Gerő Ernővel, hogy teljesítik a kérést, amennyiben a magyar minisztertanács azt írásba foglalja.

Valamivel 21 óra előtt, a Kossuth Lajos téren Erdei Ferenc miniszterelnök-helyettes próbál beszédet intézni a tüntetőkhöz, de a tömeg lehurrogja. Nem sokkal később Nagy Imre megjelenik a Parlament erkélyén. Az éljenzés hamarosan füttyszóba csap át, mivel beszédét "Elvtársak" megszólítással kezdi.

Biztosítja a diákságot, hogy a jogos követelések teljesülni fognak, és ígéretet tesz arra, hogy a kormány és a párt nem késlekedik tovább a reformokkal. Ugyanakkor hangot ad véleményének, miszerint minden problémát a párton belül kell megoldani. Fegyelmezett távozásra szólítja fel a tömeget, amelyben csalódottságot kelt rövid beszéde. A szocializmus mérsékelt reformjának ígérete már kevés a tömegnek.

A Kossuth térről sokan a Rádióhoz indulnak (elterjed a hír, hogy az ÁVO belelőtt az emberekbe), mások a Sztálin térre, ahol 18 órától kísérleteznek a Sztálin-szobor ledöntésével.

A Rádióhoz kivezényelt katonák közül többen átállnak a tüntetők pártjára. Az épületből tüzet nyitnak rájuk, egy tiszt meghal, ketten megsebesülnek. A híradó ezred katonái szuronyt szegezve megpróbálják - sikertelenül - a Múzeum körútig szorítani a tömeget. A tüntetők, a katonáktól, illetve az időközben feltört raktárakból szerzett fegyverekkel viszonozzák a védők tüzét. Megkezdődik a Rádió hajnalig tartó ostroma.

21.37-kor lángvágók és hegesztőpisztolyok segítségével sikerül ledönteni az 56 mázsás Sztálin-szobrot. Gyorsan terjed a vicc: "Mi kerüljön a Sztálin-szobor helyére? Szökőkút, hogy akik eddig nyaltak, ezután öblögethessenek."

A székesfehérvári szovjet különleges hadtest 23 óra körül parancsot kap Moszkvából a Budapestre vonulásra.

A 17. gépesített hadosztályt utasítják az osztrák-magyar határ lezárására.
Október 23-a éjfél: a városban folynak a harcok, kitört a
forradalom.

A műegyetemisták 16 pontja

1956. október 22.

Másold le és terjeszd a magyar dolgozók között!

A MEFESZ építőip. műszaki egyetemi diáknagygyűlés határozatának főbb politikai, gazdasági és eszmei pontjai:

1. Az összes szovjet csapatoknak azonnali kivonását követeljük Magyarországról a békeszerződés határozatai alapján.

2. A Magyar Dolgozók Pártjában alulról felfelé, titkos alapon új alap-, közép-, és központi vezetők választását követeljük, ezek a legrövidebb időn belül hívják össze a pártkongresszust és válasszanak új Központi Vezetőséget.

3. A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével, a sztálinista Rákosi-korszak minden bűnös vezetőjét azonnal váltsák le.

4. Nyilvános tárgyalást követelünk Farkas Mihály és társai bűnügyében. Rákosi Mátyást, aki első fokon felelős a közelmúlt minden bűnéért és az ország tönkretételéért, hozzák haza és állítsák a nép ítélőszéke elé.

5. Általános, egyenlő és titkos választásokat követelünk az országban több párt részvételével, új nemzetgyűlés megválasztása céljából. Követeljük a munkásság sztrájkjogának biztosítását.

6. Követeljük a magyar-szovjet és magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és szellemi kapcsolatok felülvizsgálatát és új rendezését a politikai és gazdasági teljes egyenrangúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján.

7. Követeljük az egész magyar gazdasági élet átszervezését szakembereink bevonásával. Vizsgálják felül a tervgazdaságon alapuló egész gazdasági rendszerünket, a hazai adottságoknak és magyar népünk létérdekeinek szem előtt tartásával.

8. Hozzuk nyilvánosságra külkereskedelmi szerződéseinket és a soha ki nem fizethető jóvátételek tényleges adatait. Nyílt és őszinte tájékoztatást követelünk az ország uránérckészleteiről, kiaknázásáról, az orosz koncesszióról. Követeljük, hogy az uránércet világpiaci áron, nemes valutáért Magyarország szabadon értékesíthesse.

9. Követeljük az iparban alkalmazott normák teljes revízióját, a munkások és értelmiség bérköveteléseinek sürgős és alapvető rendezését. Kérjük a munkások létminimumának megállapítását.

10. Követeljük a beszolgáltatási rendszer új alapokra fektetését és a termények okszerű felhasználását. Követeljük az egyénileg gazdálkodó parasztok egyenrangú támogatását.

11. Követeljük az összes politikai és gazdasági pereknek független bíróságon való felülvizsgálatát, az ártatlanul elítéltek szabadon bocsátását, rehabilitálását. Követeljük a Szovjetunióba kihurcolt hadifoglyok és polgári személyek azonnali hazaszállítását, beleértve a határon kívül elítélt foglyokat is.

12. Teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot, szabad rádiót követelünk és a MEFESZ-szervezet számára nagy példányszámú új napilapot. Követeljük a meglévő káderanyag nyilvánosságra hozatalát és megsemmisítését.

13. Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe az 1848-49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó emlékművet emeljenek.

14. A meglévő, magyar népnek idegen címer helyett kívánjuk a régi magyar Kossuth-címer visszaállítását. A magyar honvédségnek a nemzeti hagyományokhoz méltó új egyenruhát követelünk. Követeljük, hogy március 15. és október 6. nemzeti ünnep és munkaszüneti nap legyen.

15. A Budapesti Műszaki Egyetem ifjúsága egyhangú lelkesedéssel nyilvánította ki teljes szolidaritását a lengyel és varsói munkásság és fiatalság felé a lengyel nemzeti, függetlenségi mozgalommal kapcsolatban.

16. Az Építőipari Műszaki Egyetem diáksága a leggyorsabban felállítja a MEFESZ helyi szervezeteit és elhatározta, hogy folyó hó 28-ra (szombat) Budapesten Ifjúsági Parlamentet hív össze, melyen küldöttségekkel részt vesz az ország egész ifjúsága. Holnap, folyó hó 23-án délután fél három órakor a műszaki és egyéb egyetemek ifjúsága a Műegyetem előtti téren gyülekezik, onnan a Pálffy térre (Bem tér) a Bem-szoborhoz vonul, és megkoszorúzásával fejezi ki együttérzését a lengyel szabadságmozgalommal. E felvonuláshoz az üzemek dolgozói szabadon csatlakozhattak.

Örkény István: Levelek egy percben - idézet

"1956 október 23-án este 11-kor indultunk a Rádió elfoglalására. Odáig csak tüntettünk, énekeltünk, néhány éljent és vesszent kiáltottunk: eszünkbe sem jutott, hogy elfoglaljunk valamit. Csak amikor az ávósok orvul rálőttek arra a küldöttségre, mely az ifjúság kiáltványát akarta felolvasni, indultunk el a Sándor utcán a Rádió felé.

Még akkor nem voltak fegyvereink. Még akkor igazi dühünk sem volt. Olyanok voltunk, mint a fiatal kígyó, melynek még nem nőtt méregfoga. Ilyenféle verseket kiabáltunk: "Menjünk tovább előre /Ne hallgassunk Gerőre". Mentünk is elôre. Az első halott - egy ezredes teste - ott feküdt a Puskin utca kövén.

Mint a vasat a vas, úgy vonzotta ez a nem élő test a sok tízezernyi élőt. Mentünk, mentünk, míg el nem dördültek az elsô sortüzek. Mondják, hogy a jó katonaló nem lép holttestekre.

Mi rosszabbak voltunk a lovaknál: futtunkban rátapostunk saját halottainkra. De ugyanakkor egy ismeretlen, aki majdnem föllökött a rohanásban, visszaszólt: "Pardon, bocsánat". A Múzeum-kertben a menekülők kikerülték a virágágyakat, de az utcára érve felgyújtottak két autót. Ezeket jól összeszidtuk, mert még egyikünk se tudta, hogy már felkelők vagyunk."

- Megmarad a bérbefagyasztás a közszférában, nem emelkednek az illetmények, „de az alacsony keresetű munkavállalóknál megmarad az adójóváírás fokozatos szűkítését ellensúlyozó bérkompenzáció”.

- Befagyasztva marad – a várható magas infláció ellenére – gyakorlatilag minden szociális támogatás. A családi pótlék, az anyasági támogatás, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az életkezdési támogatás, továbbá a pénzbeli gyermekvédelmi támogatások összege 2012-ben nem emelkedik. A jövedelempótló és jövedelemkiegészítő ellátások sem.

- Befagyasztják a korhatár alatti nyugdíjak túlnyomó részét – legalábbis nehéz másképp értelmezni a javaslat indoklásának szövegét. A korhatár alatti nyugdíjak átkerültek a nyugdíjalapból egy újonnan létrehozott „Nemzeti Szociálpolitikai Alapba”. „A szolgálati ellátást, a korkedvezményes ellátást és az előrehozott öregségi (…) ellátások tervezése a 2011. évi várható kiadásokra, a létszámban bekövetkező változások figyelembevételével történt” - írja az indoklás, és szó sem esik az inflációról. A mezőgazdasági járadék és a bányászok korengedményes nyugdíja, továbbá a szénjárandóság kiegészítése növekedhet az öregségi nyugdíj (a tervezett infláció, 4,2 százalék) mértékében.

- Jelentős létszámleépítések lesznek a kormány irányítása alá tartozó intézményeknél.

- Nő a személyi jövedelemadó teher. A tervezett adóbevétel 13,8 százalékkal nagyobb az idénre tervezettnél. Az adóváltozások a kormányzat számításai szerint jövőre összességében 109,3 milliárd forint költségvetési bevétel-növekedést eredményezhetnek.

- Csökkennek az ártámogatások: a gyógyszerkassza állami ráfordításai jelentősen mérséklődnek. Csökken a közösségi közlekedése ártámogatása is, aminek következtében szűkülnek majd az utazási kedvezmények.

- Az áfa – mint már bejelentették – 27 százalékos lesz, a vállalkozásoknak viszont jó hír lehet, hogy megszűnik a személygépjárművek bérlete utáni áfa levonhatóságának tilalma.

- A regisztrációs adót átalakítják, ettől a kormány reményei szerint 20,7%-kal nőnének az adónemből befolyó bevételek.

- Több bevételre számít a kormány a gépjárművek átírási illetékrendszerének átszabásából is.

- A cégautóadó átalakítása 17,9 milliárd forinttal hozhat majd többet.

- A szigorúbbá vált játékadótól 2012-ben 82,4 milliárd forint bevételt remél a kormány.

- A munkavállalói járulék 1 százalékponttal emelkedik.

- Szélesedik az egyéni és társas vállalkozók járulékalapja (a korábbi nyilatkozatok a minimálbér másfélszereséről szóltak).

- Új adónem lesz – és ez nem vicc - a baleseti adó. Nem is keveset, 27 milliárd forint bevételt várnak tőle. Ezt a biztosítók fizetik majd, amelyet ráterhelhetnek majd kétbalkezes autós ügyfeleikre.

- A népegészségügyi adó, ismertebb nevén a „hamburgeradó”, amely épp a hamburgerekre nem vonatkozik – a kormány szerint 30 milliárd forintot hozhat.

- A jövedéki adó már megszavazott, többlépcsős emelkedése is segít majd a büdzsét egyenesben tartani.

- A reprezentáció és üzleti ajándékozás szja-mentessége megszűnik, de kikerül a társasági adó hatálya alól.

- Ugyancsak a cégeket érinti kellemetlenül, hogy szigorodnak a veszteségelhatárolás szabályai. 2012-től az elhatárolt veszteség az adóalap 50%-áig lesz felhasználható.

Mintha ezt nem mondták volna 2010-ben csak kibújt a szög a zsákból.......külön szeretném megköszönni a családosok nevében, hogy immár 5 éve nem emelkedik semmilyen ellátásunk.....

Köszönettel egy csalódott szavazójuk aki sem a végtörlesztést sem a 180 ft-os befagyasztást nem tudja igénybe venni....viszont családjával már féllábbal az utcán van.......ugye senkit sem hagynak az utszélén...dehogynem!!!!

valaki egyszer azt mondta, hogy egyik gazember a másik egy szarházi kénytelen vagyok egyetérteni vele.....

R.I.P

R.I.P. Amy.......

Tartozom egy vallomással csalódtam, ebben a Kormányban is mint a másikban, ez pedig avval jár, hogy soha nem megyek többet szavazni, hogy miért? azért mert itt is azt látom, hogy igenis vannak sokan akiket az útszélén hagynak és persze olyanok is sokan, akikkel nem törődnek ....

tegnap szíven ütött az idős ember akit tartozás miatt kiraknak a lakásból, de azért előtte megkérdeztél, hogy van hová menni (persze csak az után, hogy betörték az ajtaját, mert épp nem volt otthon) a bácsi aki (74 éves) válaszolt "igen a híd alá"
és még sorolhatnám, hogy gyermekekkel kirakták a szoba konyhából, pedig az elmaradást kitudták volna fizetni...mert közben a család összeadta...

kérdezem, mi lesz a az üres lakásokkal? kiknek kell az? miért kifizetődő, ha egyre több lesz a hajléktalan és állami gondozott gyerek....nincs is ennyi férőhely...

az meg már csak hab a tortán, hogy az új alkotmányból kimaradt a lakhatáshoz való jog persze, mert ha benne lenne akkor nem lehetne kirakni senkit...

a másik ami kiverte a biztosítékot (mint szülő), hogy csak akkor lehet majd érettségizni, ha 50 órát előtte közmunkázik a gyerek........ettől nem fog toleránsabb lenni egyik fiatal sem sőt...ráadásul ez  hatalmi beleszólás egy család életében mert gürcöl a gyerek tanul és végül egy ilyen idióta (mert az) kitaláció miatt elvágják a gyermeket.....

családtámogatás.... hát igen ez a másik, nem elég, hogy már az idejét sem tudom, hogy mikor emelték utoljára, de biztos ami biztos befagyasztják sőt spórolnak 2012-ben 18 és 2013-ban 36 milliárdot....
csak az nem jut el senkiig, hogy közben szépen mennek fel az árak stb....

rokkantak nyomás dolgozni nincs lazsálás az nektek nem jár csak néhányaknak, hogy hol is fogtok dolgozni hát közmunkán, mert az annyi van hogy Dunát lehet rekeszteni vele...
munkanélküliek 3 hónap után le vagytok szarva, idősek szintén...........és még lehetne sorolni.

Nagyon unszimpatikus és nem erről volt szó Kedves Orbán Viktor...mélységesen csalódtam ennyi.

163 éve a hovatartozás kérdése a 12 pont

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.
2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
3. Évenkinti országgyülést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Urbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio.

Egyenlőség, szabadság, testvériség!

A forradalom során napok alatt megalakult az első felelős magyar kormány (Fotó: MTI)

Tíz éve, 2001. január 18-án halt meg Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, aki paraszttól az értelmiségiig, bohóctól a hősig bármit hitelesen el tudott játszani.

1928. szeptember 21-én született Budapesten, apja vendéglős volt Kispesten, majd Óbudán. Imrét az Árpád Gimnáziumban kiváló pedagógusok tanították humanista szellemben, s aktívan részt vett a cserkészéletben. A cserkészet színjátszó előadásainak hatására jelentkezett a Színiakadémiára, diplomáját 1951-ben kapta meg, s ugyanebben az évben kötött házasságot pályatársával, Gombos Katalinnal.

Egész élete során a Nemzeti Színház tagja volt, öt évet kivéve. 1956. október 23-án a Petőfi-szobornál, majd a Parlament előtt is elszavalta a Nemzeti dalt, s mivel a forradalom leverése után nem volt hajlandó "önkritikát gyakorolni", fizetését a felére csökkentették, a színházon kívüli szereplésektől eltiltották. Két éven át egy műanyagipari szövetkezetnek készített gyerekjátékokat, de ezt is rossz néven vették, mondván, hogy tüntetésképpen csinálja. 1958-ban aztán az angyalföldi József Attila Színházhoz irányították, a "nép ellenségével" büntették a munkáskerületet, innen 1963-ban hívta vissza Major Tamás a Nemzetibe.

Sinkovits gazdag hanganyaga, férfias megjelenése, kifinomult arcjátéka, mozgáskultúrája révén ideális drámai hős volt, de humora, átlényegülő tehetsége a legkülönfélébb alakok megelevenítésére is alkalmassá tette. Az ember tragédiájában volt Ádám és Lucifer, alakította a Mózes címszerepét, színpadra lépett a Bánk bán címszerepében és Tiborcként is, Sütő András A szúzai menyegző, Advent a Hargitán és a Balkáni gerle című darabjában. Emlékezetes volt Örkény István Tóték című darabjában a családfő szerepében. A József Attila Színházban - száműzetésének éveiben - egy Három testőr-adaptációban egyetlen este tizennyolc szerepet játszott el.

Az emlékezetben minden bizonnyal a tizedes alakjaként maradt meg: Keleti Márton A tizedes meg a többiek című 1965-ös filmvígjátékában ő volt a világháború utolsó szakaszában magát minden helyzetből kivágó, talpraesett Molnár tizedes.

Összesen több mint 50 filmben játszott, igen sokszor főszerepet. Legendás volt az Egri csillagokban (1968) Dobó vagy az Isten hozta, Őrnagy úrban (1969) Tót szerepe. A Szerelmi álmokban (1970) Liszt Ferencet alakította. A gyermekek is a szívükbe zárták, hiszen ő volt a Hupikék törpikék című rajzfilmsorozatban Törpapa magyar hangja.

Pályafutása alatt szinte minden állami kitüntetést megkapott. Többszörös Jászai Mari-díjas (1955, 1962), 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1970-ben érdemes művészi, négy évvel később kiváló művészi címet kapott. 2000-ben az akkor először kiosztott Nemzet Színésze kitüntető címet ő vehette át először, a Magyar Művészeti Akadémia is 2000-ben választotta tagjai sorába.

Halála előtt néhány órával, betegségtől gyötörten, légszomjjal küszködve még színpadon volt az akkor már Magyar Színház néven működő Hevesi Sándor téri teátrumban; 2001. január 18-án hunyt el. Özvegye Gombos Katalin, öccse Sinkó László, fia Sinkovits-Vitai András, lánya Sinkovits Marianne - mindegyikük hivatása a színház, a pódium.

MTI

sosem értem, hogy egy férfit (de nem is férfi az illető) mi visz rá, hogy megüssön egy nőt???

és azt a nőt sem értem aki hagyja magát.....

Október 28-tól - amikor Nagy Imre elismerte a felkelés jogosságát, és győzött a forradalom és szabadságharc - november 3-ig békés, reményteli újrakezdésre készülődött az egész ország, a szovjeteket kiszolgáló törpe kisebbség kivételével. November 4-e vasárnapra esett, és 5-én, hétfőn, már dolgozni mentek volna az emberek.

De a háttérben, a nemzetközi erővonalak ismét tragikussá alakított a magyarság sorsát. A két nagyhatalom, Amerika és a Szovjetunió vezetői háttéralkut kötöttek.

A Pravdában közzé tett 30-i megtévesztő szovjet szándéknyilatkozattal ellentétben – melynek értelmében készek csapataiknak kivonásáról tárgyalni - 31-én az SZKP vezetősége már vita nélkül a magyar felkelés leverése mellett döntött. Ennek a döntésnek a kiváltó oka a szuezi válság mellett az USA elnökének Eisenhowernek a döntése állt, ami megpecsételte a magyar forradalom sorsát.

Charles Bohlen moszkvai nagykövet október 30-án, az izraeli támadás másnapján, hivatalos jegyzéket adott át a szovjet vezetőknek. Ebben az USA külügyminisztere (Foster Dulles) leszögezte, hogy az USA nem avatkozik be a magyarországi eseményekbe, vagyis az oroszok szabad kezet kapnak.

Ez az "üzenet" mely Dulles október 27-i beszédének csatlós államokra vonatkozó passzusa volt, 28-án az ENSZ BT ülésen is elhangzott, majd 29-én Bohlent utasították, hogy erre hívja fel Zsukov és a szovjet vezetők figyelmét. Október 31-én Eisenhower elnök televíziós beszédében megismételte ezt a mondatot.

Konyev marsall, a Varsói Szerződés főparancsnoka, október 31-én kapta meg az “ellenforradalom” leverésére, a rend helyreállítására a parancsot. A beavatkozást utólag hagyták jóvá a szocialista országok vezetői (november 1. Breszt és november 2.Bukarest). A román vezetés azt is felajánlotta, hogy részt vesz az intervencióban.

A szovjet vezetés Moszvában szinte naponta ülésezett, és tárgyalta a magyar helyzetet. A november 1-i ülésén Szuszlov kifejtette: " Nincs biztosíték arra, hogy ez a kormány tartani tudja magát. Csakis a megszállással biztosíthatunk magunknak olyan kormányt, amely támogat bennünket"- "Meg kell szállni az országot..." -követelte Szerov. November 1-jén éjjel Kádár János külön repülőgépen már Moszkvába távozott.

Amerika nem állt ki a magyar forradalom mellett, ugyanakkor maximálisan kihasználta propaganda célokra a "magyar ügyet".

Konyev marsallt kinevezték a magyarországi hadművelet vezetőjének, aki Szolnokra jött, hogy felkészüljenek a második katonai beavatkozásra.

Lascsenkó november 2-án Szolnokon Konyev marsallt arról tájékoztatta, hogy a jelenleg Magyarországon lévő hatalmas szovjet haderő nem lesz elegendő a magyar felkelés gyors leverésére, és még egy hadosztály erősítést kért.

A támadás legalizálásához megszerezték a Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb politikai vezetőinek egyetértését. Speciális osztagokat hoztak létre KGB-s vezetők irányításával. A november 3-án esteTökölre tárgyalni menő magyar katonai küldöttséget még éjfél körül letartóztatták.

A második beavatkozás a “Forgószél” hadműveleti nevet kapta, és a “Mennydörgés” jelszóval indult november 4-én hajnali 4 órakor.

A feladat: a magyar szabadságharc eltiprása, a kormány elfogása volt, az esetlegesen ellenálló magyar honvédség lefegyverzése, valamint letartóztatások, deportálások.

A cél: Magyarországot megtartani a szovjet hatalmi övezetben, és a Moszkva által kinevezett törvénytelen kormányon keresztül irányítani.

November 4. vasárnap. Háború hadüzenet nélkül

1956. november 4-e súlyos tragédiával köszöntött ránk. 04 órakor megkezdődött a második szovjet intervenció.

A fővárosban a hatalmas méretű (5 hadosztállyal támadtak) szárazföldi, páncélos támadás mellett a légierőt is bevetették. Megszállták a repülőtereinket, bevonultak a vidéki városainkba, körülfogták a fővárosunkat, ahová több irányból törtek be. Háború kezdődött, hadüzenet nélkül. A szovjet csapatok rommá lőtték a fővárost, iszonyatos háborús pusztítást végeztek, mindenütt, amerre jártak. Az elfogottakat vagy agyonlőtték vagy deportálták.

A Szabad Kossuth és Petőfi Rádió derűs napkezdését 05.20 h.-kor tragikus szózat szakította félbe.

"FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM!

Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.

Csapataink harcban állnak! - A kormány a helyén van! -

Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!"

A Himnusz és a Szózat felcsendülő hangjai ritkán voltak ilyen aktuálisak. A jelentést több nyelven is megismételték. Nagy Imre segélykérése azonban már csak hangszalagról került adásba.

Mit tesz ebben a válságos helyzetben a Néphadsereg vezetése?

A hadsereg vezetés nélkül maradt, mert a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök szovjet fogságba került. Király Béla vezérőrnagy állítólag értesítette Nagy Imrét a támadásról, de hiába kér utasítást. Nagy Imre kétségbeesetten hívta Maléter Pál honvédelmi minisztert, Kovács István vezérkari főnököt, a katonai küldöttség Tökölre ment tagjait a rádió hullámhosszán, hogy haladéktalanul jöjjenek és vegyék át hivatalaik vezetését. Nincs tudomása a Tökölön történtekről.

Hajnali 4 és 5 óra között Budaörsön a szovjetek egy órán át lőtték a Petőfi laktanyában lévőket.

Mivel az egész országban a másnapi békés újrakezdésre készültek, a katonatisztek jelentős része szabadságon volt, otthon. A laktanyákban lévőket legtöbb helyen komoly tűzerővel lerohanták a szovjet csapatok.

Ebben a válságos helyzetben hajnali 5 és 6 között "A Honvédelmi Minisztériumban tartózkodó Janza Károly altábornagy, Uszta Gyula, Váradi Gyula, Kovács Imre vezérőrnagyok megtiltották az ellenállást. (kiemelés tőlem) A Honvédelmi Minisztérium főcsoportfőnökségei, csoportfőnökségei, főnökségei, valamint az Országos Légvédelmi Parancsnokság ennek értelmében a tűzszüneti parancsot továbbították alárendeltjeik felé."

Vagyis megtiltották a katonaságnak, hogy védjék az országot. Sőt Uszta még aznap Szolnokra távozott.

Király Béla vezérőrnagy a nemzetőrség főparancsnoka nemzetőrökkel a budai hegyekbe vonult vissza. Vagyis elhagyta a megtámadott fővárost.

8 óra tájt újabb tiltó utasítást kapott a Néphadsereg. Usztáék után most Münnich utasítja a Néphadsereg alakulatait Szolnokról. Ne nyissanak tüzet a szovjet támadókra, hanem parlamenterek által adják meg magukat.

A HM parancsával szembeszegülve, az újabb tiltó utasítás ellenére nagyon sok katona, rangjelzését letépi, és honvédként áll a szabadságharcosok mellé, hogy harcoljon a támadók ellen. Tisztelet és becsület illeti ezeket a magyar honvédeket.

Az országban több helyen fegyveres ellenállás bontakozik ki. A harcok a fővárosban a legerősebbek és legelkeseredettebbek.

A lakosság tájékoztatása a rádió hullámhosszain történt

A rádióból 06.24 perckor az Associated Press közléséből értesültünk, hogy az Egyesült Államok vasárnap korán reggel kérte az ENSZ Biztonsági Tanács tartson rendkívüli ülést, és foglalkozzék az újabb szovjet támadással. Az ülést vasárnap 7 óra 45 percre hívták össze.

Nagy Imre rádiószózatát követően a Szolnoki Rádió tudatta velünk a Kádár-kormány megalakulását. A november 1-én a Parlamentből "eltünt" Kádár János 3 nap múltán így tért vissza a Szovjetunióból, és attól sem riad vissza, hogy táviratban kérje az ENSZ főtitkárától, hogy a BT vegye le a magyar kérdést a napirendről. A magát "Forradalmi Munkás-Paraszt kormány"-nak nevező Kádár-kormány külön rádióadóval is rendelkezik. Münnich Ferenc tudatta Apró Antal, Kádár János, Kossa István és a maga nevében, hogy 1956. november 1-én kiléptek a Nagy Imre kormányból, és új kormányt alakítottak "a fasizmus fenyegető veszélye és azok népgyilkos bandái ellen." Ez a szovjetek által megalakított bábkormány - majd a szolnoki szovjet páncélosok védelme alatt - csak november 7-én merészkedik fel Budapestre.

A Magyar Írók Szövetsége a világ íróihoz és tudósaihoz intézett segélykiáltást.

Nagy Imre 43 társával a Jugoszláv Követségen kapott menedéket. Ami végzetes hiba volt. Nagy Imrééknek nyugati, lehetőleg semleges nagykövetségre kellett volna távozniuk.

Bibó István, a Nagy Imre-kormány államminisztere, aki a Parlamentben egyedül maradt, az ország népéhez intézett kiáltványt kormánya nevében.

A november 4-i rádióadások hűen tükrözik az országban uralkodó állapotokat:

A magyar rádióadások rendszertelenek. Van, hogy ismeretlen amatőr adón továbbítják a híreket, természetesen több idegen nyelven is. Segélykiáltások mind a nagyvilághoz. Érdemes megismerkedni velük.

08.30 h.Itt a dunapentelei Nemzeti Bizottság Szabad Rádiója a 36 méteres rövidhullámon!

"A hitszegő megszállók megtámadták Budapestet és több más vidéki városunkat. Pécsett, Székesfehérváron, Dunaföldváron, Veszprémben áll a harc. A magyar honvédek egy emberként állnak ellent a betolakodóknak és az utolsó csepp vérükig kitartanak a magyar forradalom szent ügye mellett. Nemzetünk helyzete tragikus, de nem reménytelen. Légvédelmi tüzérségünket minden vonalon bevetették. A harc a betolakodók ellen mindenütt áll.

Magyarok! Ne hagyjátok, hogy az orosz csapatok drága hazánkban mészároljanak! Vonuljatok fegyverbe és álljatok egy emberként a haza védelmének szent ügye mellé. Még áll a harc, de győzni kell, mert ezt követeli minden becsületes magyar hazafi. Dunapentele helyőrsége az utolsó emberig kitart. Halál a szovjet megszállókra!"

12.23h. Egy ismeretlen magyar adó.

"Figyelem! Figyelem! Figyelem! Felhívás az ENSZ szervezetéhez!

Szovjet tankok százai támadják a magyar fővárost! Segítséget kérünk a magyar forradalomnak! Figyelem! Figyelem! Figyelem! Szovjet harckocsik támadják a magyar fővárost!

Kérünk segítséget az egész világtól! Figyelem! Figyelem! Figyelem!

Mindenkinek! Mindenkinek! Mindenkinek! Szovjet harckocsik támadják a magyar fővárost!

A világ segítségét kérjük!

13.12 h. Figyelem! Figyelem! Figyelem! Felhívás az ENSZ szervezetéhez!

Ma reggel fél három órakor az orosz csapatok általános támadást intéztek a magyar nép ellen. Kérjük az ENSZ szervezetét, hogy azonnal küldjön segítséget Magyarországnak! ENSZ-ellenőröket kérünk a Dunántúlra!

A világ becsületes millióihoz fordulunk: Segítsetek! Segítsetek! (Független Szabad Magyar Adó)

13.03h. Ismeretlen adó

... Újra és újra a világ lelkiismeretéhez fordulunk! A kulturvilág nem nézheti tétlenül azt a borzalmas pusztulást és öldöklést...

...a világ szabad nemzeteihez! Fejtsetek ki minden erőt a szabadságharcunk megsegítésére! ...Az utolsó csepp vérünkig harcolunk. A magyarok istene velünk van.

13.51 h.Az utolsó magyar rádióállomás (olasz nyelven)

Ma reggel 2 óra 30-kor szovjet katonák megtámadták a magyar nemzetet. Kérjük az ENSZ-t , hogy azonnal küldjenek fegyveres segítséget. Kérjük segítsék azonnal a magyar népet fegyveres csapatokkal... Lehetséges, hogy rövidesen megszűnnek adásaink és nem hallhatják többé. Csak akkor hallgatunk el, ha megölnek bennünket.

Mi vagyunk az utolsó szabadon maradt rádióállomás. Ma reggel 3.30 órakor a szovjet csapatok általános támadást intéztek a magyar csapatok ellen. Nem tudjuk mikor gyilkolnak le bennünket.

Fenti közleményt több nyelven ismétlik folyamatosan.

Figyelem! Figyelem! - Nem megerősített értesüléseink szerint csehszlovák harckocsik is beavatkoztak a harcokba."

16.20 h. Itt a Szabad Magyar Rádió beszél! CSOKONAI RÁDIÓ!

"....Figyelem! Figyelem! Következik a bejelentés! Közöljük azokat a bejelentéseket, amelyeket kérünk azonnal elküldeni az ENSZ-hez.

Először:A szovjet katonai hatóságok bejelentették, hogy rövidesen bombázni fogják Budapestet. (Megismétlik)

Másodszor: Kérjük a Szabad Európa Rádiót, azonnal közvetítse, illetve küldje az ENSZ főtitkárához alábbi üzenetünket: Figyelem! Figyelem! Felhívás az ENSZ főtitkárához!

Az egész magyar nép nevében szólunk Önhöz. Két héten belül másodszor törnek hazánkra szovjet csapatok. Embert és nemzetünk értékeit nem kímélve, hadszíntérré változtatták hazánkat.

Első alkalommal a néptől idegen kormány hívására avatkoztak belügyeinkbe, melyet a magyar nép fegyverrel a kezében határozottan visszautasított. Fegyveres harccal elértük, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a magyar nép legfőbb óhaját, a semlegességet és függetlenséget bejelentette.  Ezzel az egész magyar nép Nagy Imre mögé állt és áll jelenleg is. Bár a semlegességet csak két napig hirdettük, mégis elvárjuk az egész világtól, hogy ezt tiszteletben tartsa.

Kormányunk a Varsói Szerződést felmondta, a szovjet vezetők a csapatok kivonásáról tárgyaltak. Vádoljuk a Szovjetuniót:

1. külső fegyveres támadással,

2. a kivonulásról tárgyaló Maléter hadügyminiszter és kíséretének elfogásával,

3. az egyedüli törvényes magyar kormány, a Nagy Imre-kormány elfogásával és fogva tartásával.

Mint az egyetlen szerv, mely a magyar kormány hivatalos álláspontját képviseli, kérjük hazánk nevében, hogy az ENSZ minden lehetséges eszközzel hozzon végleges és megdönthetetlen határozatot az egyszer már kivívott szabadságunk visszaállítására és biztosítására."

De ismét magára hagyták a magyarságot.

A szovjet védelmi miniszter veszteséglistájának bevallott adatai szerint a "Forgószél" hadműveletben 58.821 szovjet katona vett részt.

Az RTF bécsi különtudósítója szerint 200.000 szovjet gyalogos és 4600 szovjet tank tartózkodott hazánkban. Valamint több ezer harci jármű.

A hazánkban tartózkodó 5 hadosztály mellett további 17 hadosztályt vetettek be a magyar szabadságharc leverésére.

A főváros romokban hevert a tankokkal szétlőtt lakóházak következtében. A vidéki városok katonai objektumait is elfoglalták. A szovjetek ismét megszállták az országot, és statáriálisan jártak el.

Másnap, november 5-én  Grebenyik vezérőrnagy – a Szovjet Hadsereg budapesti egységeinek főparancsnoka kiadta 1.számú parancsát. Ennek értelmében a magyar lakopsságnak mindenben a szovjet katonai parancsoknak kell engedelmeskedniük.

Iszonyatos megtorlás kezdődött. Szovjet statáriális, rögtönítélő „bíróságok” működtek, de utcákon, tereken is végeztek ki embereket. Fiatalokat hurcoltak el a Szovjetunióba. A moszkovita vezetés és az ávósokból munkásőrökké átvedlettek mindehhez segédkeztek, sőt esetenként még túl is szárnyalták az idegenek kegyetlenkedéseit.

A fővárosi csoportok november 8-ig még - Széna tér, Vajdahunyad utca, Hársfa utca, Kőbánya, Óbuda, Csepel - küzdöttek. A Schmidt-kastély 8-án, Csepel – itt légitámadás is volt -11-én esett el.

Az ellenállás a Péterfy utcai kórházba tevődött át.

A küzdelem más eszközökkel folytatódott.

Orbán Éva

Zsukov jelentése a magyarországi helyzetről

november 4. este

November 4-én, a nap folyamán a szovjet csapatok Magyarországon tovább folytatták a települések megtisztítását a lázadók itt-ott még ellenállást tanúsító elszigetelt csoportjaitól.

A Corvin közben elkeseredett harcot vívnak a szovjetekkel a védők

• Hallgassa meg!

Szovjet tankok vonulnak a Gellért térnél

• Hallgassa meg a Csokonai Rádió felhívását az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez!

Átalakítás alatt

• a világ szabad nemzeteihez! Fejtsetek ki minden erőt a szabadságharcunk megsegítésére!

Az ENSZ délután összeülő második rendkívüli közgyűlésén 50:8 arányban, 15 tartózkodás mellett elfogadják a tovább bővített amerikai határozati javaslatot, amely az eddigieken túl felkéri az ENSZ főtitkárát, jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására, majd tegyen jelentést a közgyűlésnek, és terjesszen elő javaslatokat a Magyarországon fennálló helyzet megszüntetése érdekében. A határozat felszólítja továbbá a szovjet és a magyar kormányt, hogy tegyék lehetővé az ENSZ-megfigyelők beutazását Magyarországra. Kanada javaslatára a közgyűlés utasítja a főtitkárt ENSZ-haderő felállítására a Közel-Keleten.

Vasúti kocsik a Széna téren

A Széna téri csoport délelőtt felveszi a harcot a szovjetekkel, majd többségük elhagyja a Széna teret. A Köteles vezette pesthidegkúti felkelők kb. 20 fős csoportja csatlakozik a Széna tériekhez.

10.00

Harcok a nagyobb vidéki városokban

A városi pártbizottság épülete Székesfehérváron a Szabadság téren

Miskolcon a diákszállón lévő nemzetőrök egy része felveszi a harcot. Kecskeméten a szovjet hadsereg elfoglalja a homokbányai laktanyát. A szovjet tankok megszállják Pécset. Orosházán hangoshíradón keresztül felhívást intéznek a lakossághoz, hogy jelentkezzenek a szovjetek ellen szerveződő nemzetőrszázadba.

A Corvin köz a zsákmányolt 122 mm-es szovjet tarackkal

A Széna téren, a Royal Szállónál, a Blaha Lujza téren, a Garai utcában, a Thököly úton, a Budaörsi úton, Kispesten, Pestlőrincen, Soroksáron, Pesterzsébeten, a Tűzoltó utcában, Nagyvárad térnél, Déli pályaudvarnál és Csepelen a nemzetőrség szembeszáll a támadással. A Corvin köziek súlyos harcokat vívnak az Üllői út, Práter utca, Kisfaludy utca környékén. Mind a szovjetek, mind a nemzetőrök komoly veszteségeket szenvednek. Több száz magyar állampolgárt a Szovjetunióba deportálnak.

A szovjet támadás után a Parlamentben maradnak Bibó István és Tildy Zoltán miniszterek, valamint Mindszenty József esztergomi érsek. A bíboros rövidesen átmegy az amerikai követségre, ahol menedékjogot kap.

Miután Tildy Zoltán is távozik, Bibó István mint a törvényes magyar kormány egyetlen, az Országgyűlés épületében tartózkodó képviselője, kiáltványt fogalmaz meg.

Münnich Ferenc - mint a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány fegyveres erők minisztere, Budapestről keltezve - utasítja a Magyar Néphadsereg alakulatait, hogy ne nyissanak tüzet a támadó szovjet csapatokra, és parlamenterek útján adják meg magukat.

A Szabad Kossuth Rádió adása megszakad

8.07

Miután a Parlamentet elfoglalták a szovjet egységek, a Szabad Kossuth Rádió adása bejelentés nélkül, zene közben megszakad. Rövidhullámon váltakozva a Himnuszt és a Szózatot sugározzák.

A Parlament őrsége leteszi a fegyvert

8.00

A Parlamentet őrző magyar tisztek és sorkatonák a Kossuth Lajos téren leteszik a fegyvert. A szovjetek megszállják az épületet.

A szovjetek körülzárják a Parlamentet

7:30

A 2. szovjet gépesített gárdahadosztály különleges osztaga a HM és BM elfoglalását követően körülzárja a Parlamentet. Derestey Sándor alezredes tárgyal a megadás feltételeiről a téren, majd Grebennyik KGB-s vezérőrnaggyal tér vissza az épületbe. Czottner Sándor, Csergő János, Dobi István, Kristóf István, Rónai Sándor, Zsofinyecz Mihály a szovjet tábornokot és kíséretét megmentőjükként üdvözlik. Megállapítják, hogy kudarcot vallott a Nagy Imre-kormány letartóztatására tett kísérlet.

A HM megtiltja az ellenállást

november 4. reggel

A HM-ben tartózkodó Janza Károly altábornagy, Uszta Gyula, Váradi Gyula, Kovács Imre vezérőrnagyok megtiltják a Magyar Néphadsereg csapatainak az ellenállást. 6.30-kor a 108. szovjet ejtőernyősdeszant ezred osztaga akadálytalanul elfoglalja a minisztérium épületét. A magyar hadsereg szinte teljes vezetését, 13 tábornokot és 300 magas rangú tisztet ejtenek foglyul. A vezetőket - Uszta Gyulát és másokat - Tökölre viszik Malinyin tábornokhoz. (Usztát és az együttműködést vállaló tiszteket másnap Szolnokra szállítják.)

Felhívás a szovjet katonákhoz

november 4. 7:14

• Felhívás két nyelven. Hallgassa!

Szabad Kossuth Rádió Budapest és Szabad Petőfi Rádió Győr 

• Rendkívüli hírek - hallgassa meg!

6 óra 24 perckor az Associated Press soron kívüli hírben közölte, az ENSZ központjának keltezésében, hogy az Egyesült Államok vasárnap korán reggel kérte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa tartson rendkívüli vasárnapi ülést és foglalkozzék a Magyarországon végrehajtott új szovjet támadásokkal.

Nagy Imre és társai a jugoszláv követségre menekülnek

6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezik Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán - az MSZMP (alapító) Intéző Bizottságának tagjai, valamint Fazekas György, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Rajk Lászlóné, Szilágyi József, Tánczos Gábor, Ujhelyi Szilárd, Vas Zoltán és családtagjaik. Összesen 43 személy kap menedékjogot. Vásárhelyi Miklós, Nádor Ferenc ezredes, a légierők parancsnoka és Erdős Péter újságíró Vukmirovic ezredes, jugoszláv katonai attasé lakásán kapnak menedéket.

Szabad Kossuth Rádió: Nagy Imre Maléteréket keresi

november 4. 5:56

Maléter nem tért vissza

• Hallgassa meg a Nagy Imre újabb üzenetét!

Nagy Imre rádiószózata

november 4. hajnal

• Hallgassa meg Nagy Imre felhívását!

A Kádár-kormány első felhívása

november 4. hajnal

A népfelkelés ellenforradalomba torkollott5.10-kor az ungvári rádió - magát meg nem nevezve, budapesti keltezéssel - a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak az SZKP KB Elnöksége előző esti ülésén megszövegezett felhívását közvetíti. A nyilatkozat szerint az "október 23-án megindult tömegmozgalom, melynek nemes célja a Rákosi és társai által elkövetett párt- és népellenes bűnök kijavítása a nemzeti függetlenség és szuverenitás védelme volt (...) fasiszta ellenforradalomba torkollott", ez indokolta az új kormány megalakítását. "Veszélyben van a munkások és parasztok hatalma, a szocializmus szent ügye. (...) Az ellenforradalmárok egyre arcátlanabbak. Kegyetlenül üldözik a demokrácia híveit, nyilasok és más vadállatok gyilkolják a becsületes hazafiakat, és a mi legjobb elvtársainkat. (...) Kezet emeltek a mi népi demokratikus rendszerünkre. Ez azt jelenti, hogy a gyárakat és az üzemeket vissza akarják adni a kapitalistáknak, a földet a nagybirtokosoknak. Már el is indították Horthy zsandárjait, börtönőreit, az egész átkozott és gyűlöletes elnyomó és kizsákmányoló rendszer képviselőit, hogy a nép nyakára üljenek. (...) A reakciós elemek (...) igen sok becsületes dolgozót - különösen az ifjúság nagy részét - tévesztették meg, akik a mozgalomba becsületes, hazafias szándékkal kapcsolódtak be. Éppen ezért helytelen és bűnös eljárás, ha valaki vádolja ezeket azért, hogy a mozgalomban részt vettek. Emellett nem szabad szem elől téveszteni, hogy felhasználva Nagy Imre kormányának gyöngeségét ellenforradalmi erők garázdálkodnak, gyilkolnak és rabolnak az országban, és attól lehet félnünk, hogy felülkerekednek. (...) Véget kell vetnünk az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának. (...) Mi ezért alakítottuk meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt." Az új kormány programjában a nemzeti függetlenség biztosítását, a szocialista vívmányok védelmét, a béke helyreállítását, egyenrangú külkapcsolatokat, életszínvonal emelést, lakásépítést, a bürokrácia visszaszorítását, a munkás-önigazgatás támogatását, a kötelező beszolgáltatás és az erőszakos téeszesítés megszüntetését, a kisipar és kiskereskedelem támogatását, a nemzeti kultúra fejlesztését, a szovjet csapatok kivonásáról szóló tárgyalások haladéktalan megkezdését ígéri. Bejelenti, hogy "azzal a kéréssel fordult a szovjet parancsnoksághoz: segítsen népünknek a reakció sötét erőinek szétverésében" és csatlakozásra szólítja fel "a magyar haza minden önzetlen fiát".

A Kádár-kormány megalakulását bejelentő közlemény

november 4. hajnal

Kádár János munkához lát...

• Münnich Ferenc beszél. Hallgassa meg!

A Nemzeti Kormány nem ad ellenállási parancsot

november 4. 4:30

A Szovjet Hadsereg általános támadásáról Király Béla vezérőrnagy telefonon jelentést tesz a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének, és utasítást kér. Nagy Imre nem ad parancsot az ellenállásra.

A szovjet csapatok általános támadása

4.15-kor megindul a Szovjet Hadsereg általános támadása. A fővárost a - különleges hadtest alárendeltségében harcoló - 2., 33. gépesített és 128. lövész gárdahadosztály támadja. A 2. gárdahadosztály a főváros észak-keleti és középső részén, a 33. gárdahadosztály a Rákóczi úttól délre, Dél-Pesten, a 128. gárdahadosztály pedig Budán harcol. A Dunántúlon a - 38. hadsereg kötelékébe tartozó - 17., 27., 39. gépesített és 61. légvédelmi tüzér hadosztály harcol. Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon a - 8. gépesített hadsereg kötelékébe tartozó - 11., 32., 35. gépesített, 60. légvédelmi tüzér hadosztály, 70. lövész gárdahadosztály és 31. harckocsi hadosztály harcol.

szabadnet

"Van egy Ország,ahova már oly sokan elmentek,
ahova csak oda visz az út, vissza sosem jönnek...
Ki itt marad, szívét bánat járja,
s fájdalmas sóhaj száll a némaságba..."

"...A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely nép a világon. (...) Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk azt, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat.”- írja A magyarok vére című írásában Camus.

„1956. október 23-a örökre be van jegyezve a szabad emberek, a szabad népek krónikáiba. A bátorság, az öntudat, a diadal napja volt” - méltatta 1960. október 23-án J.F. Kennedy, Amerika elnöke, a magyar ’56-os forradalmat.

Kapisztrán János halálának 500. évfordulóján tört ki az ’56-os magyar forradalom. Mintha Nándorfehérvár hősei feltámadtak volna. Az ifjúság kezébe vette az ország sorsának irányítását. A „Haza minden előtt” volt az erkölcsi mérce, az életük feláldozása árán is. Dávid, ha csak rövid időre is, de legyőzte Góliátot. Csodálatos, felejthetetlen nemzeti összefogás született. A magyar ’56 kivívta a világ csodálatát.

Ha fel is vetődik az a kérdés, hogy 1956. október 23-a netán KGB-s provokáció révén robbant ki, nincs jelentősége, mert mássá vált, mint azt akarhatták volna a szovjet megszállók és kiszolgálóik.

Ami 1956. október 23-án elkezdődött, az forradalom és szabadságharc volt, ami a magyar feltámadás lehetőségét rejtette magában, ami világtörténelmet is formált. A felkelést kiváltó okok 1945-öt követő az iszonyatos szovjet megszállásban és ÁVH-s rémuralomban keresendők, melyek a Rákosi-korszakot jellemezték. A kitelepítésektől a padlás lesöprésekig, a politikai terrortól a szovjet érdekek kiszolgálásáig, a politikai elitéltektől zsúfolásig megtelt börtönökig, a már egymást is irtó pártemberekig.

Az 1947-s Párizsi Magyar Békeszerződés II.fejezet 22.cikkeje értelmében a megszálló Szovjetuniónak csak annyi fegyveres erő tartására volt joga akkor hazánkban, mely az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonal fenntartásához volt szükséges. 1955. május 15-én Ausztria független, semleges állam lett, és a szovjeteknek el kellett hagyniuk Ausztriát. Reméltük, hogy egy éven belül tőlünk is ki kell vonulniuk.

Ha előkerülnének olyan dokumentumok, melyek azt igazolnák, hogy 56 őszén a szovjetek és kiszolgálóik fegyveres zavargásokat akartak kirobbantani hazánkban, annak indító oka, célja egyértelműen az, hogy a megszálló szovjet csapatok hazánkban maradhassanak.

Leon Uris, Mittla-szoros című dokumentum regényében is utal arra, hogy  Ben Gurion izareli miniszterelnök csak akkor kezdett az egyiptomi seregek elleni támadásba, amikor megkapja Budapestről a hírt: október 2o-án (!), hogy Budapesten lázadás  lesz!

Moszkvában világosan látták, hogy a lengyeleknél és a magyaroknál válságos helyzet alakulhat ki. A Szovjetunió minden eshetőségre felkészült.  Egy esetleges lázadás leverésére ezért „Iránytű” néven hadműveleti terv is készült.

1956-ban a forradalom és szabadságharcban a barikádnak csak két oldala volt.

Az egyik oldalon a nemzet küzdött a szabadságáért, a másik oldalon azok voltak, akik saját hatalmuk biztosítása érdekében idegen megszállókat hívtak a magyar nemzet ellen segítségül, akikből a megszállók hű kiszolgálói lettek évtizedeken keresztül.

A keresztény világban mindenütt, minden délben értünk szólnak a harangok. A fél évezreddel későbbi nemzedékekben, 65 esztendő óta folyamatosan bűntudatot tápláltak idegen érdekek szolgálatába szegődött vezetői. Noha tény, hogy Európa szívében a magyar nép évszázadokon át védőbástya volt, hogy a maga szabadságküzdelmeivel Európa szabadságát is védte. Mégis, amikor ez a kis nemzet a maga szabadságküzdelmeit vívta, a világ bár elismerte, mindig magára hagyta.

Így volt ez 1956-ban is, amikor a magyar nemzet szabadságharcát vívta a szovjet megszállók és kiszolgálóik ellen. Miközben a nyugati világ bennünket kitartásra bíztatott, Amerika elnöke, Eisenhower a szovjet vezetők tudomására hozta, hogy szabadkezet kapnak a magyar szabadságharc leverésében. Sőt azt is megakadályozták, hogy a megsegítésünkre szervezett százezer spanyol önkéntes Magyarországra jöhessen.

Szolgalelkű politikusainknak nem ártana erre is emlékezni.

Ez történt 1956. október 23-án

A vidéki egyetemeken már napokkal korábban tanácskozások, viták zajlottak. A hallgatók megfogalmazták követeléseiket, és az egyetemek küldöttei 22-én a Műszaki Egyetemen éjszakába nyúló vita után egységes szövegbe foglalták a 14 ill. 16 pontot. Elhatározták a 23-i –lengyelek melletti- tüntetést, miközben a Műszaki Egyetem épületet körbe zárták az ávósok.

1956 október 23-án az MDP hivatalos lapja, a Szabad Nép "Új tavaszi seregszemle" című vezércikkében üdvözölte az ifjúság követeléseit. Megjelent Gomulka beszéde teljes terjedelemben, és közölték az Írószövetség felhívását is, melyből kitűnt, hogy az írók a lengyel változásokkal egyetértenek, de a tüntetést nem helyeslik.

Reggel érkezett haza Jugoszláviából a magyar párt és kormányküldöttség, és azon nyomban üléseztek is. Az ÁVH, a párthadsereg megszervezte a Fő utcai börtön és a Rádió védelmét. A hatalom bizonytalanná vált, hol engedélyezte, hol betiltotta a tüntetést.

Nagy Imre és barátai Losonczy Géza lakásán tanácskoztak a válságos helyzetről. Új vezetést tartottak szükségesnek Nagy Imre miniszterelnöki vezetésével. Talán legérdekesebb momentuma ennek a tanácskozásnak az, hogy Nagy Imre ellenezte a tüntetést.

Október 23-án a fővárosban három jelentős helyszín köré csoportosultak a történések, amelyek gyakorlatilag közel hasonló időpontban zajlanak.

Hol és hogyan zajlott a tüntetés?

15 órakor indult a tüntetés a Petőfi-szobortól. A vidéki és fővárosi egyetemekhez csatlakoznak a Zrínyi, Petőfi katonai akadémiák, valamint a Kossuth Tüzér Tiszti Iskola hallgatói is. Az egyetemisták és tanáraik Pesten a Petőfi-szobornál, a budaiak a Műszaki Egyetemnél gyülekeztek, és indultak a Bem-szoborhoz. A diáksághoz csatlakoztak a teherautókon érkező munkások is. A Petőfi-szobornál Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el szívbe markolóan a Nemzeti dalt, és egy diák felolvasta a 16 pontos követeléseket. Innen a Kossuth Lajos utca, Károly körút (Tanács körút), Bajcsy-Zsilinszky út, Szent István körút, Margit hídon keresztül vezet a tüntetők útja a Bem-szoborhoz. Itt egyesültek a Duna-parton vonuló tízezres budai diáksággal. Az egyetemisták szoros, rendezett sorokban, kart karba fűzve vonultak, hogy provokátorok ne furakodhassanak közéjük. Nemzeti, piros-fehér-zöld színű zászlókat vittek, és hazafias dalokat énekeltek. A Bem-szobornál Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát, Bessenyei Ferenc szavalta el a Szózatot. Végül Z. Herbert lengyel író üdvözölte a tüntetőket. Mivel igen rossz volt a hangosítás, a diáksághoz csatlakozó hatalmas tömeg követelni kezdte, hogy Nagy Imre beszéljen a Parlamentnél. Megszülettek az első lyukas zászlók, amelyek azóta a bátorság és szabadságszeretet szimbólumaivá váltak. A nemzeti érzés felülkerekedett a félelmen. Bicskákkal vágták ki a gyűlölt Rákosi-címert a nemzeti zászlókból. Megindult a hatalmas tömeg a Kossuth térre, ahová teherautókon érkeztek a különböző gyárak munkásai is. 17 és 18 óra között mintegy kétszázezres tömeg gyűlt össze, és várta Nagy Imrét. A Parlamenthez vonuló tömegben már hangosan szólt a forradalom majd szabadságharc leglényegesebb követelése: „Ruszkik haza!”

A tüntetők egy része a Rádióhoz ment, hogy felolvassák a hírekben a követeléseket, mások a Városligetbe indultak, a Sztálin-szoborhoz.

Jelszavakat skandáltak: "Vesszen Gerő! Vesszen Piros! Vesszen az ÁVO!" Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe. Miután a téren kioltották a világítást a sötétben csak a Parlament tetején égő vörös csillag világított. A tömeg az aznapi Szabad Nép újságokat (Népszabadság előd lapja) összecsavarta, fáklyákat gyújtott, és skandálni kezdték:

"Oltsák el a csillagot, fogyasztja az áramot!"- mire el is oltották. Nagy Imre csak ezt követően, 21 óra tájban érkezett, s miután szinte kituszkolták a Parlament erkélyére, szerencsétlen beszédét "Elvtársak!" megszólítással kezdte, mely a tömegből ellenszenvet váltott ki.

"Nem vagyunk elvtársak!" Nagy Imre kénytelen volt "Magyarok! Barátaim!"-ra változtatni a megszólítást. Nem sokkal a beszéd után érkezett a hír, hogy a Rádiónál lövik a tüntetőket. A Parlamenttől, akárcsak a Városligettől az emberek megindultak a Rádióhoz. A  Ruszkik haza! Nem vagyunk elvtársak, a kommunizmus vörös csillag jelképének elutasítása, ’56 alapkövetelményei voltak. Vagyis: szabadságot és függetlenséget, magyar utat, demokráciát!

Így dőlt le a Sztálin szobor

A Dózsa György úton volt a hírhedt Sztálin téren a Sztálin-szobor. A szobor felállítása előtt itt állt a híres Regnum Marianum templom, a magyarok Nagyboldogasszonyának temploma. A templomot az 1919-es vörös uralomtól való megszabadulás emlékére építették. A hatalmas Sztálin-szoborba sajnos nagyon sok értékes magyar köztéri szobrot beolvasztottak, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy elpusztítsák a nemzeti és keresztény értékeket. A monumentális talapzaton rövid kabátban egyik kezét magasra tartva áll a szovjet diktátor.

Itt inkább a munkásság, és a környező lakosság gyülekezett, és a Bem téri tüntetés folytatásaként a résztvevők egy része is ide jött. Itt is egyre hatalmasabbá duzzadt a tömeg. Alkalmi szónokok szónokoltak, a szovjetek távozása mellett már a gyűlölt zsarnokság szimbólumának, a szobor ledöntésének gondolata is megfogalmazódott.

A szobor ledöntése nagyon nehezen sikerült, mivel a hatalmas csizmákat vasbeton tartotta. Sok sikertelen próbálkozás után végül lángvágókkal segítettek, majd vassodrony kötelekkel, teherautókkal húzták az akkori nevén Gorkij, ma Városligeti fasor irányába. A szobor végül 21 óra 35 perc 32 másodperckor földet ért. A szobor egyik döntője így emlékszik erre vissza:

"Hatodszor is mentem, és hatodszor is ráraktam a kötelet. Mind a két csizmája körbe volt vágva már. A szoborral csúszkáltam jobbra-balra, a tömeg kiabált, már a tömeg féltett, hogy jövök a szoborral, mivel olyan nagy volt a lengés. Az emberek már annyira bele voltak melegedve a döntésbe.

Mikor leértem, az egyik ember azt mondja, hogy

"Na fogadjunk, hogy most ez a szobor lejön érte!" - Volt egy orosz órája, és letette a földre. Azt mondja: "Fogadjunk, hogy ezt föl fogja venni most a szobor!" - Persze mi röhögtünk mindnyájan, hogy hát milyen hülyeség. A szobor előtt lent van az óra. Húzzák a szobrot. Az, a könyökbe hajtott jobb kezével ide-oda mozog. Végre megrogyik a jobb lába, egyenesen dől le, és mintha nyúlna le az óráért. ...Az óra megállt, mikor a szobor összetörte. Itt nincs hazugság. Mindenki, aki ott volt, tudja, hogy ez a pontos idő." (Schwarcz Gusztáv, '56-ban 18 éves, sportoló).

21 óra, 35 perc, 32 másodpercet mutatott az óra, amikor a szobor ledőlt.

Ezt követően elszavalták a Nemzeti dalt, és az egybegyűlt tízezres tömeg együtt ismételte az eskü szövegét:"Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"- majd elénekelték a Himnuszt. A csizmába pedig kitűztek egy kivágott címerű, lyukas nemzetiszínű zászlót.

Ekkor jutott el a térre a hír, hogy a Rádiónál az ávósok lövik a népet, és már áldozatok is vannak. Az emberek teherautókra kapaszkodva vagy gyalog elindultak a Rádióhoz.

A hatalmas szobrot a Körút - Rákóczi út kereszteződésébe vonszolták, ahol kalapácsokkal apró darabokra törték. Emléknek, mementóként vitték haza, hogy a bátorság és szabadságszeretet legyőzi a zsarnokságot.

Az 50. évfordulóra, erre a helyre állította fel az MSZP-SZDSZ- kormány a mi adónkból a vascsövekből készült éket, a kozmopolita, ’56-hoz méltatlan emlékművet, amely sokkal inkább a szabadságharcot leverőknek, mintsem a forradalom diadalának állít emléket. A még élő szabadságharcosokat az akasztófákra, és a munkásőrök V formátumú, támadó, felvonuló felállására emlékezteti. A felállítást megelőzően az 56-os szervezetek hiába tiltakoztak. A több, mint egy milliárdba kerülő vascsövek felállítása nyílván egyben jó üzletnek is bizonyult. Pongrátz Gergely elképzelése, ami a forradalom győzelmét jelképezte, a ledöntött Sztálin-szobor talpazaton maradt csízmájában a lyukas nemzeti zászlónk, nem valósulhatott eddig még meg. Talán az 55. évfordulóra eltüntetik ezt a méltatlan vascső halmazt, és helyére ez kerülhet.

A Rádió ostroma így zajlott

A Rádió esetleges védelméről már a tüntetés megkezdése után fél 4-kor 30 felfegyverzett, könnyfakasztó gránátokkal ellátott ávós katonával gondoskodtak. Ezt követő fél órán belül még két ÁVH-s századot is kirendeltek a Rádió védelmére, mielőtt a tüntetők odaérnének. Kezdetben 260-280 ávós védte az épületet.

18 órát követően a Belügy gondoskodott a középületek védelméről, és szinte az egész országban egyidőben harckészültségbe helyezték az ÁVH alakulatait, valamint a Néphadsereget is, de utóbbiakra nem mindenütt számíthattak. A piliscsabai és aszódi gépesített ezredet riadóztatták és a fővárosba rendelték.

20 óra tájt Gerő Ernő - miután Hruscsovval tárgyalt -, hírhedt beszédét elmondta a rádióban. Sovinisztának, reakciósoknak, antiszemitáknak, csőcseléknek bélyegezte a tüntetőket. Azóta is, ma is ismerősen felhasznált jelszavak a hatalmon lévők részéről, a nemzetben, hazában gondolkodókkal kapcsolatban. Gerő beszéde az egész országban felháborodást keltett. Ezt követően Gerő a szovjet katonai beavatkozást már sürgette.

A Kossuth téren gyülekezőkkel szinte  azonos időben érkeztek az első tüntetők a Rádió épülete elé. A diákok a követeléseiket szerették volna megismertetni az egész országgal. Ez nem tetszett a Rádió vezetőinek. Benke Valéria, a Rádió alelnöke intézkedett. Ők nem is érthettek egyet a szovjet csapatok kivonásával és a nemzeti követelések ismertetésével. Végül a diákküldöttséget beengedték, de csak néhány pont felolvasását engedélyezték. Ezt a diákok a Rádió erkélyéről tudatták a tüntetőkkel, akik ragaszkodtak az összes követelés felolvasásához. A közben hatalmasra nőtt tömegből a diákok segítségére sietve – kb. 80 fő - újabb küldöttség próbált benyomulni az épületbe. A bejutottak egyikét még az előcsarnokban lelőtte az ÁVH-s őrség, mire a többiek kihátráltak. A gyilkosság futótűzként terjedt a tömegben. A tüntetők a rácsokba kapaszkodva próbáltak az épületbe bejutni. Néhányukat, akik az ablakon keresztül próbáltak bemászni, az ávósok elfogtak. Először könnygázzal próbálták szétoszlatni a tömeget, majd tüzet nyitottak rájuk. A rádióadások ekkor már a Parlamentben működő rádióadóról történtek.

A Rádiónál az ávósok a tömegbe lőttek. Az ÁVH 19 óra 45 perc körül adta le az első riasztólövéseket az épületből a felkelőkre.

A Rádiót védő 260-280 ávós erősítésére 20 és 21 óra között újabb 300 főt rendeltek ki, akiknek átmenetileg sikerült a tüntetőktől a Rádió környékét megtisztítani, és az épületbe bejutni. Majd mentőautónak álcázott gépkocsikban kíséreltek meg fegyvereket juttatni az épületbe, amit a tömeg felfedezett.

Zólomy Lászlót - akit egy századdal a HM-ből rendelték a Rádióhoz - este 9-kor az a tény fogadta, hogy az ávós katonák láncba fejlődve, civilekre lövöldözve tisztítják meg a Bródy Sándor utcát. A tüntetők részéről fegyverhasználatot nem tapasztalt.

21 óra előtt a Bródy Sándor utcába érkezett még Solymosi János vezetésével Piliscsabáról egy lövész és egy harckocsi-zászlóalj.

A piliscsabai ezred tisztjei, miután bejutottak az épületbe, fegyvertelenül kijöttek, és próbáltak a tömeggel szót érteni, de a Rádióból tüzet nyitottak rájuk. (Nagy Imre beszéde szinte ezzel egy időben hangzik el a Kossuth téren.)

Solymosi János az épület erkélyéhez támasztott létra tetején beszédet akart intézni a tömeghez, hogy erőszak nélkül távozásra bírja.

N. J. ávós százados ezt úgy értelmezte, hogy a piliscsabaiak átállnak a felkelőkhöz, ezért parancsot adott Solymosi ezredes lelövésére. A Rádió egyik szélső ablakából az ávósok célbavették, de helyettesét, Szabó századost találták el, aki belehalt a sérülésekbe.

A piliscsabaiak elvegyültek a tömegben, nem lőttek a tüntetőkre, sőt melléjük álltak, fegyvereik egy részét is odaadták.

A tüntetés spontán felkeléssé alakult. A tüntetők fegyvereket szereztek, és a magyar nép felkelt a szovjet elnyomás és kiszolgálóik, az ávósok uralma ellen.

A fővárosban a felkelők telefonközpontokat, nyomdákat vettek birtokba, valamint behatoltak a fegyvergyártással foglalkozó üzemekbe, és raktárakba. Megpróbálták elfoglalni a Szabad Nép székházat, ahol a pártlap munkatársai üléseznek.

Debrecenben már délelőtt sorsdöntő események zajlottak

Ezen a napon a fővároson kívül Debrecenben történtek a legjelentősebb események.

A debreceni bölcsészhallgatók és fiatal tanáraik valamint a középiskolások már délelőtt 11 órakor tüntettek, munkásokat győztek meg, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Délután 20-30 ezer ember tüntetett a BM megyei főosztálya, az ÁVH előtt. Az ávósok a fegyvertelen tüntetőkre vezényelték az első sortüzet. A magyar forradalom első halálos áldozatai a debreceni Ács Zoltán, Ádám Mihály és Gorzsás András, harmincan pedig megsebesültek. Ebből az is nyilvánvaló, hogy az első puskalövések még a Rádió ostroma előtt, eldördültek Debrecenben este hat és hét óra között.

Ilyen egységes és fenséges talán még nem is volt ez a nemzet. A fegyverrel küzdő fővárosi és vidéki felkelők mögött ott állt az egész ország a hatalmon lévő törpe kisebbség kivételével. A fővárosiaknak teherautókon küldte ajándékként az élelmiszert a vidék.

Az '56-os forradalmat, akárcsak az 1848-ast, a magyar ifjúság vitte győzelemre. Fiatal munkások, diákok, egyetemisták fogtak fegyvert, hogy szembeszálljanak a szovjet megszállás és az ávósok uralma ellen, hogy megvédjék a hazájukat.

A kommunista hatalom megpróbálta vérbe fojtani a felkelést

Október 23-án éjszaka Gerő Ernőék kérésére a hazánkban állomásozó szovjet egységek bevonultak a fővárosba. A „segítség-kérést” Hruscsov írásban is kérte, amelyet visszadátumozott formában Hegedűs András írt alá napokkal később.

A Szovjetuniót nem érte váratlanul a magyarországi felkelés. Az esetleges lázadás leverésére “Iránytű” (Kompasz) néven hadműveleti terv is készült. Ekkor hazánk területén öt szovjet hadosztály tartózkodott. A szovjet hadtest-parancsnokság Székesfehérváron székelt, 12 magyar városban csoportosították a főerőket. Malasenko már október 22-én Budapestre érkezett. Szokolov marsall 21 órakor telefonutasítást adott a szovjet csapatok Budapestre jövetelére.

22 órakor a szovjet csapatok elindultak Kecskemétről, Ceglédről, Szolnokról, Székesfehérvárról, Sárbogárdról a magyar fővárosba, ahová éjfél körül meg is érkeztek.

Azonnal megkezdődtek az összecsapások a felkelők, valamint az ávósok segítségére jött szovjet csapatok között. Kétezerre becsülik a fegyveresen harcolókat, a VIII. és IX. kerület ellenállását tartják a legerősebbnek.

Október 23-án éjjel szovjet részről 6.000 katona, 290 harckocsi, 120 páncélozott szállító és harci jármű, 156 ágyú bevetésére került sor, ami kevésnek bizonyult, ezért éjfélt követően további két hadosztály átlépte a magyar határt Románia és Kárpátalja felől. Budapesten  ez által 24-én már 20.000 szovjet katona került bevetésre.

A megszállókat kiszolgáló párt és kormányvezetés a késő éjszakai órákban megalakította a Katonai Bizottságot, mely mindvégig a forradalom leverésén munkálkodott. Tagjai: Apró Antal, Czinege Lajos, Fehér Lajos, Földes László, Kovács István, Mező Imre, Münnich Ferenc, Piros László, Bata István.

A 24-én riadóztatott 5 szovjet hadosztály létszáma: 31.500 fő, felszereltségük 1.130 harckocsi és önjáró löveg, 615 tüzérségi löveg és aknavető, 185 légvédelmi löveg, 380 páncélozott jármű, 3.930 gépkocsi. Valamint riadókészültségbe helyezték a Különleges Hadtest vadászrepülő és bombázóhadosztályt és a Kárpáti Katonai Körzet vadász és bombázó hadosztályát. 159 vadászrepülő és 122 bombázó várt bevetési parancsra, hogy a magyar felkelést mielőbb leverjék.

Mindez kevésnek bizonyult. Folyamatosan özönlött be hazánkba a szovjet haderő.

Az ávósok levezényelték az első sortüzeket. Statárium és kijárási tilalom volt.

November 4-ig a hazánkban tartózkodó 5 Hadosztályhoz, további 17 érkezett. Az RTL bécsi tudósítója szerint, a magyar szabadságharc leverésében 200.000 szovjet katona, 4600 tank, és több száz harci és szállító jármű vett részt. Ez nem egyezik a hivatalosan bevallott szovjet adatokkal, azok lényegesen kevesebbet mutatnak ki, például a rendteremtésben részt vevő katonák számát 60.000 fő körül határozzák meg.

A forradalomból már október 24-én szabadságharc lett, mert hadüzenet nélkül, idegen hadsereg támadta meg hazánkat.

Nagy Imre csak október 28-án ismerte el a felkelés jogosságát, addig kormánya nyíltan szemben állt a felkelőkkel. Statárium és kijárási tilalom volt. A Honvédelmi Minisztérium előtt két sortűzre került sor. A Kossuth téren 25-én vérfürdőt rendeztek, ahol az áldozatok száma meghaladta az ezret. A vidéki (okt.24-29-ig) 61 sortűz közül a 26-i, mosonmagyaróvári sortűz követelte a legtöbb áldozatot. Csak október 28-át, a forradalom győzelmét követően vállalja fel Nagy Imre, a nemzeti érdekek képviseletét, a semlegességet, a Varsói Szerződésből való kilépést, a szovjet csapatok kivonásának kérését.

Visszatérve az elmúlt 20 esztendő történéseire, október 23-át más események is emlékezetessé teszik.

A forradalom 33. évfordulóján 1989. október 23-án kiáltották ki a Magyar Köztársaságot, ez egyben 1956 szabadságharcának elismerése volt, amit 1990-ben első törvényként, törvénybe is iktattak. Nagyon szép idő volt. A Parlament erkélyéről Szűrös Mátyás szólt az összegyűlt tömeghez. Szinte szikrázott a napsütésben még a levegő is. Hit és bizalom, remény kelt a szívekben, hogy véget ért a szovjet-korszak, végre független, szabad és jogállam lesz Magyarország. Az azóta eltelt 20 esztendő bebizonyította, hogy ez hiú álom maradt. Amit rendszerváltásnak neveznek, az, az ország kifosztását, tönkretételét, a nemzeti vagyonának eltékozlását hozta, valamint a széles néptömegek létbizonytalanságát eredményezte.  A tagadott Rózsadombi paktum mind a 20 pontját túlteljesítették.

Amikor az Antall-kormányt a Horn-kormány váltotta fel, azt a döbbenetet is meg kellett élni, hogy akiknek örökre távozni kellett volna, visszakerültek a hatalomba. A munkásőrből lett miniszterelnök belügyminisztere, Kuncze Gábor alatt ’56 hősét, Pongrátz Gergelyt a Hősök teréről megbilincselve vitték el 1997. november 3-án, és a Kossuth téren demonstráló, az emléksír előtt imát mondó ötvenhatosokat brutálisan szétverték az intézkedő rendőrök. Volt, hogy idős asszonyt két rendőr földön vonszolt ki a sortűzre emlékeztető emlékmű mellől.

Bár a Fidesz-kormány alatt ismét bizakodás volt, és megindult a fejlődés, gazdasági és más vonalakon is, politikailag, de főleg erkölcsileg nagyon káros intézkedés volt, hogy a tiltakozások ellenére a Szabadság téren álló szovjet emlékművet, a gyalázat emlékművét visszaállították.

A reményt, a megindult fejlődés teljesen visszavetette, hogy 2002-ben megint azok kerültek hatalomra, akiknek örökre távozniuk kellett volna onnan, akik egyértelműen nem az ország, nem a magyar emberek érdekeit képviselték. S ott is maradtak 2010-ig. A hatalom birtokában egyre gátlástalanabbá váltak úgy gazdasági, mint politikai intézkedéseik ezt igazolják.

Az 50. évfordulóra készülve, a tiltakozások ellenére - közel egy milliárd forintot elszámolva -  vascsövekből „alkotott” emlékművet állítottak fel, mely még csak véletlenül sem idézi ’56 eszmeiségét, és amely a még élő szabadságharcosokat az akasztófákra, és a munkásőrök felvonulási alakzatára emlékezteti. Szégyen, de volt 1-2 „ötvenhatos”-nak mondott vezető is, aki elárulva bajtársait, asszisztált ehhez.

2006. október 23. az 50. évforduló ünneplésének vérbefojtása, gyakorlatilag 1956. november 4. újrajátszása volt. Délelőtt, a rácsokkal körbezárt Kossuth téren ünnepeltek az évfordulóra meghívott nemzetközi politikai méltóságok Gyurcsány Ferenccel, úgy kb. „ötvenhatan”. A világ minden tájáról jöttek országuk képviseletében elnökök és miniszterelnökök, tiszteletet adni az ’56-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak, mely világpolitikai jelentőségű volt, és amit országaik 50 esztendeje cserbenhagytak, kivéve Spanyolországot.

Majd megdöbbentő gyorsasággal, a tiszteletadás után mindannyian elhagyták Magyarországot. Mint akiknek sietős dolguk akadt, vagy mintha tartanának valamitől. Talán nem meglepő, elvégre a külföldi titkosszolgálatok itteni tevékenysége folytán netán még tudhattak is arról, hogy mi fog történni az 50. évfordulót ünneplőkkel. Cserbenhagytak bennünket, akárcsak 1956-ban.

1956-ban vérbefojtották a magyarok szabadságvágyát, leverték a szabadságharcot, 2006-ban pedig az arra emlékezőket. Mintha újrajátszották volna november 4-ét, ’56 leverőinek utódai. S nemcsak az azonosító hiányzott az egyenruhás támadókról, de egyes megtorlók a magyar nyelvtudással is hadilábon álltak. A NJSZ munkatársai voltak azok, akik dr. Morvai Krisztina és dr. Gaudi-Nagy Tamás segítségével igyekeztek feltárni a rendőri, és igazságszolgáltatási visszásságokat. A 2010-s Fidesz győzelem lehetővé tette, hogy parlamenti albizottság is vizsgálja az akkor történteket. Jelentésük azonban kívánni valót hagy maga után.

2010. október 23-án ismét kordonok nélkül, s remélhetőleg rendőrök támadása nélkül ünnepelhetünk.

Most 2010-et írunk, s újra október van. Önmagával elégedett Fidesz kormányoz az országban. Szavazóikban él a remény, mintha a szavazófülkékben leadott voksok egyáltalán forradalmat jelenthetnének. A több, mint 50 %- szavazat 2/3-ot eredményezett. Azonban a  volt hatalmon lévő MSZP képviselői szégyellni valóan még ott vannak a magyar parlamentben, és bekerült az SZDSZ utódpártja az LMP is. Bejutottak a nemzeti radikálisok, sajnos nem elegen, de így is folyamatosan a nemzeti radikalizmus lelkiismereteként hallatják a hangjukat. Ez még nagyon kevés a forradalmi, azaz gyökeres változásokhoz.

Forradalmi változásnak akkor leszünk tanúi, megtapasztalói:

- Ha Hazánk független és szabad jogállam lesz.

- Ha elsődlegessé válik a magyar érdek feltétel nélküli érvényre juttatása.

- Ha sikerül Magyarországon a nyílt magyarellenességet, az adminisztratív eszközökkel zajló genocídiumot megszüntetni.

- Ha a rendőrség nem lesz politikai eszköz a hatalom kezében, és mint 56-ban a magyar népet védi.

- Ha végre megtörténik nemcsak a politikai, de büntetőjogi felelősségre vonása a vétkeseknek, ami nagyon késik.

- Ha külső és belső ellenségeink nem szólhatnak bele hazánk ügyeibe.

- Ha többé olvasatlanul a képviselők nem szavazzák meg a nemzetközi szerződéseket, mint a Lisszaboni Szerződést, ami képviselők részéről jóvátehetetlen bűn volt és marad, mert e szerződés egyben a Velseni Szerződést is életbe lépteti.

Utóbbi azt jelenti, hogy már nemcsak a magyar rendőrséggel verethetnek le a hatalmon lévőknek nem tetsző megmozdulásokat.

- Ha a méltatlan képviselőink visszahívhatóak lesznek.

- Végezetül, az lenne az igazi forradalmi változás, ha visszatérnénk ősi alkotmányozásunk alapjaihoz, a Szent Korona értékrendhez, s helyre állítanánk a jogfolytonosságot, érvényt szerezve Hazánk jogainak, felülvizsgálva és megszüntetve a jogtalan szerződéseket és rablásokat.

- S az Aranybulla záradékát méltón nem feledve, új alkotmányunk is tartalmazná az ellenállási jog záradékát. Ha magyar kormány nem magyar érdeket képvisel, legyen joga a népnek ellenállni.

Orbán Éva

’56-os kutató, közíró

Az 1956-os forradalom 16 pontja az a követeléslista, amelynek első változatát a Szegeden megalakult Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) fogalmazta meg 1956. október 20-án, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen az ország egyetemeinek küldötteiből alakult diákgyűlés résztvevői öntötték végleges formába október 22-én.

A budapesti egyetemisták és főiskolások október 23-i tüntetésének első állomása a belvárosi Petőfi-szobor volt. Itt olvasták fel a 16 pontot, miután Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti Dalt.

Király Béla, Budapest 1956-os katonai főparancsnoka, történész a Mindentudás Egyetemén tartott előadásában a forradalom voltaképpeni programjának nevezte a 16 pontot, amely, mint mondta "futótűzként terjedt el az országban". Lényeges pont, mondta a történész, hogy a 16 pont nem követelte a kommunista párt betiltását és a szocializmus eltörlését, de követelte a titkos szavazással végrehajtandó általános választásokat, ami azt jelenti, hogy már ekkor lehetségesnek tartották a szocializmus eltörlését.

1. Vonják ki a szovjet csapatokat! (Ezt kiáltozták hozzá:"Ruszkik haza!")
2. Új, alulról kiinduló választások legyenek az MDP-ben (Magyar Dolgozók Pártja)! Válasszanak új KV-t (Központi Vezetőséget), hívják össze a pártkongresszust!
3. Nagy Imre alakítson kormányt, a sztálinista-rákosista bűnösöket váltsák le!
4. Nyilvános tárgyalást Farkas Mihály és társai ügyében! Vonják felelősségre Rákosit!
5. Általános, egyenlő, titkos választásokat, több pártot, új nemzetgyűlést, sztrájkjogot!
6. Vizsgálják fölül a magyar–szovjet, illetve a magyar-jugoszláv kapcsolatokat a kölcsönös be nem avatkozás jegyében!
7. Szakemberek bevonásával szervezzék át a gazdasági életet, a hazai adottságok és a nép létérdekei alapján!
8. Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket (a magyar közvélemény nem tud semmiről), a jóvátétel tényleges adatait, adjanak tájékoztatást a magyar uránról! (az 1947. április 10-ei párizsi békében foglalt jóvátétel tízszeresét rabolták el!)
9. Vegyék teljes revízió alá az ipari normákat, vizsgálják ki a bérköveteléseket, állapítsák meg a munkás létminimumot!
10. Fektessék új alapokra a beszolgáltatás rendszerét, az egyénileg vállalkozók kapjanak a TSZCS-kkel egyenrangú támogatást!
11. Független bíróság vizsgálja felül az összes politikai gazdasági pert, bocsássák szabadon az ártatlanul elítélteket, szállítsák haza a SZU-ba (Szovjetunió) hurcolt foglyokat!
12. Teljes vélemény- és szólásszabadságot, szabad rádiót, MEFESZ újságot! Ismerhesse meg mindenki saját káderadatát!
13. Távolítsák el a Sztálin-szobrot! Helyére 1848–49-es emlékmű kerüljön!
14. Új, nemzeti jellegű címert! A katonáknak új, a magyar hagyományoknak megfelelő egyenruhát! Március 15. legyen nemzeti ünnep, október 6. nemzeti gyászünnep és tanítási szünet!
15. Szolidaritást a lengyel néppel!
16. Október 27-én üljön össze egy országos diákkonferencia, ahol megvitatják a követeléseket!

Rubicon, wikipédia

Ma 161 éve végezték ki Aradon azt a tizenhárom katonatisztet, akiket “aradi tizenhárom”-nak is szoktunk nevezni, s akik az 1848-as szabadságharc vértanúi voltak. Név szerint: Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos…

Az aradi vértanúk azok a honvédtisztek, akiket a szabadságharc bukása után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Valamennyi aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tiszt volt, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy tábornoki rangot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért kezelték tábornokként, mert a szabadságharc végén a tábornokokhoz hasonlóan önálló seregtestet irányított.

Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.

Az előző napon végezték ki az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, Pesten.

Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta, és így Gróf Vécsey került az utolsó helyre.

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

* 1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),

* 2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,

* 3. Kiss Ernő, tábornok,

* 4. Schweidel József, tábornok,

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek. Thorma János: Aradi vértanúk (részlet)

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

* 5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,

* 6. Török Ignác, tábornok,

* 7. Lahner György, tábornok,

* 8. Knezić Károly, tábornok,

* 9. Nagysándor József, tábornok,

* 10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,

* 11. Aulich Lajos, tábornok,

* 12. Damjanich János, tábornok,

* 13. Gróf Vécsey Károly, tábornok,

Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.

I. Miklós orosz cár a kegyelem irányában próbálta befolyásolni rokonát, Ferenc Józsefet, és diplomáciai úton neheztelését fejezte ki a kivégzések miatt: „a cárt érzékenyen érintette Medem gróf úr új híradása a Magyarországon történt számos katonai kivégzésről, és hogy személyes érzéseiben érzi sértve magát, mert a szigornak ezeket a megnyilatkozásait éppen azokkal az egyénekkel szemben gyakorolták, akiknek érdekében a császárnak, felséges urunknak kegyelmére apellált.”

1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát – őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni – és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.

Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, hiszen – a szemtanúk elbeszélése alapján – már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helységet bezártak. A vértanúk emlékének megörökítésére, köztéri szobor, vagy emlékmű felállítására csak a kiegyezés után lehetett gondolni. Barabás Béla jogász, volt országgyűlési képviselő 1929-ben megjelent emlékirataiból ismert, hogy édesapja volt az első, aki egy kiszáradt eperfát és egy keresztet vitetett ki a kivégzés helyszínére. Az eperfa ágaira ragasztott cédulákra írták fel a tizenhárom vértanú nevét. 1871-ben a vértanúk emlékének ápolását felvállaló Aradi Honvédegylet egy emlékkővel helyettesítette a kiszáradt eperfát. A vesztőhelyen ma látható obeliszket 1881-ben állították fel.

(forrás: Aradi vértanúk ill. Október 6 – Nemzeti gyásznap)

Gratulálok Tarlós Istvánnak és persze az összes FIDESZ-KDNP győztesnek!

Kispál és a borz - Kicsit szomorkás

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek
Kinek elvették a játékát

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit borús lett ez a bűbajos világ
Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen
Szívem harag nélkül gondol Rád

Gyere, gyere, gyere, drága cimborám,
Gyorsan vigasztalj
Látod, összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere, drága jó gitár,
Kell egy igaz dal
Amitől a panasz hamarosan odébb áll

Kicsit szomorkás a hangulatom máma,
S olyan szokatlan ma a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam
S ugye minden rendbe' van
Újra emelt fővel nézek Rád

Gyere, gyere, gyere, drága cimborám,
Gyorsan vigasztalj
Látod összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere, drága jó gitár,
Kell egy igaz dal
Amitől a panasz hamarosan odébb áll

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam,
S ugye minden rendbe' van
Újra emelt fővel nézek Rád

Om Mani Padme Hung